Így tartom a méhészet epochát
Általános iskolában méhészetet tanítani 5-8-os gyerekek számára kifejezetten felüdülés a méhekhez értő tanár számára. A Waldorf iskolában lehetőség van a tanterv keretein belül egy ilyen epochára. Ilyenkor két héten (20 órán) keresztül a méhek csodájáról és a méhészetről tanulunk lehetőleg gyakorlatias formában: ha az idő megengedi, kaptárt bontunk – már ha van a iskolában – vagy egy kis megfigyelő kaptárban méheket hozok az osztályba. A gyerekek képesek még a szünetben is a megfigyelő kaptár mellett ücsörögni és figyelni a méheket. Egy ilyen két hetes méhészetoktatásról szeretnék most beszámolni, azzal a nem titkolt céllal, hogy ehhez hasonló oktatás minél több iskolában megvalósuljék.
A méhekről való tanulás célja: a gyerekekhez közel vinni a méheket, alapismereteket közvetíteni, játékos és érdekes formában, úgy hogy később is megmaradjon az érdeklődés, és a továbbiakban is figyeljenek a méhek, a környezetük történésekre, legyenek tudatos használói és ismerői a méznek, propolisznak, viasznak stb.
A két hét, vagyis a tíz nap az egyik hetedik osztályban a következőképpen zajlott. (Kisebb osztályokban ügyeljünk arra, hogy inkább kevesebb intellektulis ismeretet közüljünk! De ezt mindig az adott osztály határozza meg.) Az itt közöltek a teljesség igénye nélkül íródtak. Számos egyéb dolog is elhangzott az összességében 20 órában:
1.Nap, Hétfő.
Bevezető az epochába
A napot a Waldorf iskolában a gyerekek egy fohásszal kezdik. Utána a méhészet epochához is választottam egy verset, melyet a mindennapi kezdéskor és záráskor mondunk. Ezt ezután mindennap elismételjük. A vers szerzője egyes források szerint Krisztus, mások szerint Buddha. A fordításomban ez így hangzik:
„Aki gazdagságát gyarapítani szeretné
Vegyen példát a méhekről.
A mézet a virágokból gyűjtik,
Anélkül, hogy tönkretennék őket.
Még hasznot is hoznak nekik.
Úgy gyűjtsd gazdagságod,
Hogy forrása ép maradjon.
Így folyamatosan gyarapodhatsz.”
A tanári asztalra egy kaptárt teszek (rakodó Boconádi fészek, menekülő térrel és tetővel.) Benne három lép, egy kiépített üres szűzlép, és egy mézzel teli. Rajta egy üveg folyékony akácméz. A kaptárt egyelőre nem bontjuk ki, csak a hangulat kedvéért tettem az asztalra. Nem árulom el, hogy mi van benne. Többen kérdik, hogy nem jönnek-e ki belőle a méhek. Azt válaszolom komolyan: „Reménykedjünk benne.” Nem akarom mindjárt felfedni, hogy ebben itt nincsenek méhek. Szerintem fontos a tanításban, hogy legyen valami titokzatosság benne, és a tanár folyamatosan fenntartsa az érdeklődés feszültségét.
Először megismerkedünk egymással. Igyekszem megjegyezni a gyerekek nevét egy labdadobálós játék segítségével. Valakinek odadobom a labdát, ő visszadobja, mondja a nevét és a kedvenc színét. Ezt minden gyerekkel elsimételjük.
Majd elmondom, mit fogunk ebben a két hétben csinálni. Igyekszem minden napra valami érdekeset behozni. A gyerekeknek ebben a korban a Waldorf iskola felfogásában azt kell megtapasztalniuk, hogy a világ érdekes: a méhekkel ez nem lesz nehéz. Filmet is fogunk nézni, saját felvételeimet kibújó méhekről, méhtáncról stb. Aztán a méhekről beszélek, az egyiptomi méhtartásról, a méhvadászatról, és a viasz aranyban mért értékéről a középkorban.
Ezután kérdéseket teszek fel, hogy mit tudnak eddig a méhekről. Meglepetésemre rendkívül sokat. Aztán ők árasztanak el engem kérdésekkel: mi van, ha több méhanya is van egy kaptárban? Mennyi mézet gyűjt egy méhecske, mennyi méz van egy kaptárban? Hány csípést birok ki? Hány méhecske él egy kaptárban?
Képszerűség
A kérdésekre, ahol lehet, képszerűen válaszolok, pl. nem azt mondom, hogy 50000 méhecske van nyáron egy kaptárban, hanem azt, hogy annyi méhecske van egy kaptárban, ahány lakosa egy kisebb városnak van, kb. 50-60000. Ki lakik itt ilyen városban közületek?
Aztán a méhegyedek kerülnek sorra (dolgozó, anya, here). Megbeszéljük alaposan a köztük lévő különbségeket, szerepüket és a számukat. Közben fut az idő, és a két óra gyorsan eltelik.
Délután, amikor a gyerekek hazamentek egy méhecskét és egy kast rajzolok a táblára. Fontos, hogy ne csak egy fényképen vagy táblázaton szemléltessük a méheket, ami aztán feledésbe merül. Kis gyakorlattal ezt nem is olyan nehéz a táblára rajzolni.
2. Nap, Kedd.
A fohász és a versünk után elmondom, hogy készítettem egy meglepetést számukra, amit kicsit később fogok megmutatni. Átismételjük a tegnap szerzett ismereteinket. Mindenre emlékeznek. Aztán kinyitom a táblát, és megmutatom a rajzot. Tetszik nekik. Többen azonnal késztetést éreznek, hogy a füzetükbe lerajzolják. Épp erről van szó! Ha pusztán egy fényképet mutatnék nekik, akkor ez nem történik meg. Míg rajzolnak, megbeszéljük a méh anatómiáját, fej, tor, potroh, két pár szárny, három pár láb, karmok, kosárka, pontszem, összetett szem, stb. Azért fontos, hogy a gyerekek rajzoljanak, mert így maguk tapasztalják meg az arányokat és a testrészek viszonylagos helyét. Így sokkal mélyebb tudást szerezhetnek, mintha puszta tények kerülnének a fejekbe, amit aztán el is felejtenek. Ez segíti majd azt is, hogy ne tévesszék össze az anyát a herével, vagy netalántán a méhecskét a darázzsal. Megdicsérem a szép rajzokat.
A tanáriban több tanár érdeklődik, hogyan bírok, a kamaszodásnak indult fiúkkal, akikről még egy-két rémtörténetet is mesélnek. Semmi különöset nem tapasztaltam eddig, mondom. Ez biztos annak köszönhető, hogy leköti őket a méhek érdekes világa és nincs idejük másra.
Ilyen rajzok születtek:
3. Nap, Szerda. Az osztályba, az óra elején egy tanárnő jön, és sajnálkozva adja tudtomra, hogy az osztály egy részét ma és holnap el kell vinnie, mert azok az iskolai zenekar oszlopos tagjai, és a néhány nap múlva előadandó darab főpróbájához kell asszisztálniuk. A gyerekek a méhészet-epochán akarnak maradni. Megígérem nekik, hogy amint lehet, velük is bepótolom majd a tanultakat. Tíz fiú és két lány marad az osztályban.
Most kissé sematikusan egymás mellé rajzoljuk az anyát, a dolgozót és a herét, megbeszélve a különbségeket még egyszer. Elülső nézetben is lerajzoljuk őket. Aztán méhes lépeket mutatok fényképen. Egy ideig a here és a dolgozó közti különbséget gyakoroljuk. Anyát is keresünk a lépes, valós nagyságú fényképeken, melyeket a saját állományomból fényképeztem. Tulajdonképpen azt gyakoroljuk, amit a méhész is csinál a családok átnézése közben. Beszélek a nyílt és a zárt fiasításról. A virágpor és mézkoszorúról. Leírjuk a lényeget a füzetbe. És lassan véget is ér a két óra. „Megvillantom”, hogy holnapután filmet fogunk nézni.
4.Nap, Csütörtök. Még mindig csak az osztály fele van bent. Arról beszélek, hogy a méheknek viszonylag rossz a látása. Egyébként is a kaptárban teljes sötétség uralkodik. Ezért a méhek a szaglásukra és a rezgések érzékelésére hagyatkozhatnak, illetve ők ennek a mesterei. Egy játékot játszunk. Egyenként kihívom őket a tanári asztalhoz és bekötöm a szemüket. Fel kell ismerniük, hogy milyen illatot tartok az orruk alá. Van viasz, méz, citromfű, és propolisz. A citromfűről elmondom, hogy ehhez hasonló illatot áraszt egy méhraj, amikor lerázom őket egy kasba, és hogy ez a Nasonov mirigynek köszönhető a potrohuk végén, amit akár a kaptárbejárón is megfigyelhetünk, amikor „megtört” potrohát a méh felfelé tartja.
Leírjuk a lényeges dolgokat. Aztán délután visszamegyek lerajzolni a fiasítás fejlődési stádiumait. (Ez lesz a következő meglepetés.)
5. Nap, Péntek. Újra teljes az osztály. Kinyitom a fejlődési stádiumokról készült rajzot: pete, lárva, báb. A dolgozó 21 napra, here 24-re, a méhanya 16 napra kel ki a fiasításból. Megkérdezem, hogy mi lehet az oka az időbeli különbségeknek. Mindenki gondolkodik, és több elmélet is születik, melyeket nem tudok és nem is akarok megcáfolni. A lényeg, hogy gondolkodnak közben. Semmivel sem adtak rosszabb válaszokat, mint amit a tudósok is adnak erre a kérdésre: a here nagyobb, tehát több nap fejlődésre van szüksége. Az anyának pedig gyorsan ki kell fejlődnie, ha netán elveszne a régi, ráadásul mással is táplálják. Lerajzolják őket.
Aztán talán a méhfejlődés egyik legfontosabb és legtalányosabb kérdését is felteszem: Miért fontos, hogy a fedett fiasítást a méhek 35-37 Celsius fokon tartsák (vagyis kb. az ember testhőmérsékletén), holott más rovaroknak erre semmi szüksége nincsen? Több válasz is érkezik: Ezzel felgyorsítják a fiasítás fejlődését. Betegségek ellen jó, mint az embernél a láz, stb. Aki kutatóként vagy méhészként tisztában van a tudományos válaszokkal, elcsodálkozik, hogy milyen logikus hipotéziseket adnak a gyerekek. Igaz, ma már mást is tudunk: egy legújabb kutatás szerint (Jürgen Tautz) a méhek a hőmérsékletszabályozással felül tudják írni a fiasítás genetikai programját. Azzal, hogy tizedes pontossággal képesek szabályozni a fiasítás hőmérsékletét, egyben a kikelő méhek képességeit is befolyásolni képesek: jó tisztálkodási hajlam, fokozott nektárgyűjtési képesség stb. (Méhészet, 2016. Február, A méh, mint emlősállat)
Mielőtt a videóimat megnézzük, kinyitom a kaptárt, és azoknak, akik még nem tapasztalták, kezébe adom először az ún. szűzlépet (azaz az üres épp hogy kiépített lépet), és utána a majd három kiló mézet tartalmazót. Megdöbbennek a súlykülönbségen, és elcsodálkoznak azon a zseniális mérnöki képességen, mely ilyen súlytartó képességet tud létrehozni minimális anyagfelhasználással egy képlékeny anyagból, a viaszból.
Aztán filmet nézünk. Egy méhecske kirágja magát, amit kissé felgyorsítok, mert nem sieti el, a valóságban ez órákig is eltarthat. Aztán egy tetőtől talpig virágporos méhecskén szemléltetem, hogy mennyire szőrös és hogyan is gyűjti a virágport.
A riszáló táncot is megcsodáljuk. Azzal zárom az órát, hogy az időjárás jelentés szerint meleg lesz és talán a következő napokban, be tudok majd hozni méheket az osztályba az iskola tulajdonát képező két kaptár valamelyikéből.
Második hét
6.Nap, Hétfő. Az osztály másik részével, akik korábban az előadásra gyakoroltak, illatfelismerést játszunk. Önként jelentkező kijön a tábla elé, bekötöm a szemét és fel kell ismernie, hogy épp mit közelítek az orrához: propolisz darabkát, mézet, viaszt, sima papirdarabot;
Ezután a méhek kaptárban és kaptáron kívül végzett feladatait beszéljük át A táblára felrajzolom a riszáló táncot, és hogy miként mutatja meg a táncoló méhecske a méhlegelő pontos irányát és hozzávetőleges távolságát a kaptártól. Szó esik még az utótáncosokról, egyéb táncokról, és a méh tájékozódásáról a kaptárban. Az „illatporondokról” illetve a rezgések terjedését elősegítő propoliszos lépmegerősítésekről és lyukakról a keretes lépek szélein. (Egyébként ezekről a fogalmakról általában még a méhészek sem tudnak, Jürgen Tautz méhkutató csapata mutatott rá ezekre az elmólt évtizedben. )
7. Nap, Kedd. Ma jött el az ideje annak, hogy behozzunk egy méhekkel teli keretet az osztályba, reggel kilenckor 14 fok van, délutánara 20-at jósolnak. Kilencig a méhész tevékenységéről beszélek. Arról, hogy mit figyel a méhész, amikor átnézi a méheket. Melyek a méhész által használt alapszerszámok? (Kaptárvas, fátyol, füstölő). Ezeket lerajzoljuk. Mi történik a füstölés során? Aztán kilenckor két gyerekkel kimegyek. Ők segítenek behozni a méheket. A segítségre szükség van, mert a szemléltető kaptár nehézre sikeredett az acélozott üveggel és extra mérettel. Kint a két kaptár közül az egyiknél élénk a forgalom, 3-4 féle virágport számolok a befelé igyekvő méhek lábán. Ezt nyitom ki. Február végéhez viszonyítva szép kis család. Behozom a Zander méretű keretet, ami a Dadant-Blatt hosszúságú és Nagy Boczonádi mélységű szemléltető kaptárba szinte belezuhan. Ezért ferdén teszem be.
8. nap Szerda. Ma a mézről beszélek, arról, hogy milyen sokféle méz létezik. Megbeszéljük a méz és mézharmat közti különbséget. Pl. az Ausztriában oly közkedvelt „Tauhonig” tulajdonképpen mézharmat, nem nektárból, hanem levéltetvek szekrétumából származik.
A mézet teába úgy tegyék, hogy hagyják hűlni a teát. A méz érettsége 20% alatti víztartalmat jelent. A méhek az ilyen mézet lefedelezik. És a méhésznek a pergetéskor ezt figyelembe kell vennie. A méz jó sebek vagy égési sérülések kezelésére. Antibakteriális hatású. Beszélek a propoliszról, mint ragasztóanyagról, és mint a méhek által fertőzések terjedését gátló anyagról. Arról, hogy a kaptárban elpusztult egeret is be tudják vele vonni, így az nem fertőz. Méhkenyeret (a méhek a mézet és virágport összekeverik, fermentálják) és virágport kóstolunk. Elmagyarázom a kettő közötti különbséget.
9. Nap, Csütörtök. Ismétlünk és a tegnapi „elmélethez”, a mézhez egy gyakorlati játékot játszunk: bekötött szemmel meg kell mondaniuk, hogy mit cseppentek a nyelvükre. Van cukrozott víz, akácméz, és napraforgó méz. A többség azonnal felismeri a különbséget. A második órában egy fejlődési stádiumról készült úgynevezett time lapse- videót nézünk meg, vagyis egy olyan videót, amelyben a 21 nap fejlődést a petétől a kibújó méhekig egy percbe sűrítik. Ezt többször is megnézzünk, mert annyira látványos, hogy nem elég egyszer látni. Aztán egy a méhek életét összefoglaló szintén látványos negyedórás filmet nézünk meg. Fontosnak tartom, hogy soha ne az első napokban nézzünk filmet, hanem mintegy jutalomként, amikor már sok mindent tudunk a méhekről. Akkor nem csak nézni fogjuk a filmet, de látni is, hogy mi zajlik előttünk. Az első héten is így volt ez. „Fiúk, lányok holnap záródolgozat!”
10. Nap, Péntek.
A záródolgozat célja tulajdonképpen nem egy felmérés, hanem inkább egy intenzív ismétlés. Inkább azt szeretném megnézni, hogy mit tudnak a gyerekek és nem azt, amit nem. Mivel mindennap ismételtünk is, ez feltehetően sikerül is.
A teszthez 25 kérdést írtam fel, melyek az eddig tanultakat érintik.
A többség némán dolgozik, van, aki kérdéseket tesz fel néhány feladat pontosításához. A végeredmény 95 és 100%-os tesztek. Egy fiúnak lett csak 75%-a, de ő betegség miatt egy egész hétig hiányzott.
Összegzés:
A méheket, a természetet közel lehet és kell hozni a gyerekekhez. A fent ismertetett módon a méhekről való oktatás nem pusztán ismeretadatok felhalmozását jelenti, hanem élményszerű, maradandó tudást, mely bármikor bővíthető. Reményeim szerint ezek a gyerekek felnóttként sokkal érdeklődőbbek lesznek, mind a méhek, mind a környezetük iránt, illetve mézzel (egyéb méhészeti termékekkel) kapcsolatos fogyasztói szokásaikat is tudatosabban alakítják majd.
Az itt ismertetett epocha tanulói közül a többség a lépes valós méretű képeken felismerte az anyát, és meg tudta különböztetni a herétől. Ez ebben a korban nem is olyan csekélység. Tavasszal kaptárt is fogunk bontani, ott majd elválik, hogy ez a valóságban is megtörténik-e.
Hevesi Mihály
A szerző méhekhez kapcsolódó könyvei:
Bees Help Fight Viruses
